Amikor elkezdtem a blogot, még semmi ötletem nem volt a beindításához, most pedig sorra jutnak eszembe a (számomra) jobbnál jobb ötletek, amik talán titeket is érdekelhetnek. 

A mostani bejegyzést egy kedves látogatóm ihlette, aki az Angels of Death. azaz a Satsuriku no Tenshi című animéről érdeklődött. Nem tudom, hogy azóta rászánta e magát, azonban ha még nem, akkor remélem ez segíteni fog a döntésben. Ha pedig már igen, akkor remélem azok számára hasznos lesz, akik nem ismerik eme csodás művet, esetleg nem tudják eldönteni, mennyire lenne érdemes megnézni. 



Mint ahogyan a Mahou Shoujo Siteról szóló ajánlómat, ezt a bejegyzést is azzal kezdem, hogy beillesztem ide az AnimeAddicts-on található ismertetőt, végül elmondom a saját véleményem róla.: 

"Rachel, egy 13 éves kislány, egy ismeretlen épület alagsorába zárva ébred, emlékek nélkül. Fogalma sincs hol van, szóval az épületben bolyong bágyadtan és elveszve. Rátalál egy kötésekkel tarkított fiúra, Zackre, aki egy kaszát hord magával. Egy furcsa kötelék alakul ki közöttük és megpróbálják együtt kideríteni az ott létük mögötti rejtélyt és próbálnak kijutni."


Mivel ez egy horror játékon (és mangán) alapuló alapuló anime, így senki ne lepődjön meg, ha az anime kezdete erre hajaz. Ha össze kéne hasonlítanom egy játékkal szintén ebből a kategóriából, én a hangulata, az irányítása és a történet miatt is az Ib-et mondanám, ami szintén nagy kedvencem. De hogy mi is fogott meg ebben az animében? Nem csupán az eszméletlenül gyönyörű és titokzatos rajzolás, de a sötét, nyomozós légkör és a szerethetően őrült karakterek is szerepet játszottak abban, hogy pillanatok alatt a kedvencemmé váljon. 
Személy szerint már az anime bejelentése előtt rátaláltam erre a fantasztikus történetre, és már a manga elolvasását tervezgettem. Így amikor bejelentették, majd ki is adták, azonnal el is kezdtem nézni, hiszen éreztem, hogy imádni fogom.

Mint ahogyan azt már említettem, a grafika szerintem eszméletlen gyönyörű, és a képi világ igencsak magával ragadó. Habár van néhány anatómiai hiba az animében, mint például Zack furcsa ülési módszere a villamos székben ( a lába furcsán rövid, hisz nem tudna így ülni, kivéve ha a szék karfájára teszi azt ), azonban ez nem túl feltűnő első látásra, így nem is annyira zavaró. Valamint nem ez az első anime, ahol ilyen apró hibák fordulnak elő, úgyhogy részemről ez elnézhető. 

Viszont ami engem leginkább megfogott az animében, az a darkos, sejtetős hangulat olykor komikus bejátszásokkal, (mint például a szivárvány hányás) valamint a karakterek őrült, mégis valahol aranyos (némelyik) és szerethető személyisége. 

Én például az eddig megjelent karaktereket Cathy-n kívül mind rendkívül megkedveltem. 
Különösen tetszik az, hogy a női főhős nem egy magatehetetlen és esetleg kislányka, legyen bármennyire fiatal, hanem egy saját akarattal és céllal (még ha azt nem is értjük, hogy miért ez a célja) rendelkező ifjú hölgyemény, akiben megvan a kisgyermekes ártatlanság, de egyben a furcsa őrület is. 
Zack karakterét azt hiszem nagyon nem kell taglalnom, hisz aki megnézi, annak rögtön leesik, hogy az "aranyos pszichopaták" sorát erősíti a drága. A nevetésével és a hülye fejével azonnal belopta magát a szívembe, 
Danny számomra semleges karakternek bizonyult, azonban Őt sem gyűlöltem meg az alatt a két rész alatt, amennyit szerepelt. 
Eddie viszont rögtön kedvenccé nőtte ki magát a két főhős mellé zárkózva, hiszen bolondulok az őrült shotákért.