- Ne legyél önző! Nagyon rossz tulajdonság! - Hallottam egy ismerősöm szájából felém szegezve eme "kedves" mondatokat. Azonban ez nem zavarna ennyire még engem sem, ha nem lenne alaptalan, hiszen én vagyok mindig az, aki saját magát feláldozva segít a barátainak és azoknak, akik rá szorulnak. Azonban úgy látszik mégsem. De vajon miért? Az egész tulajdonképpen ott kezdődött, hogy van egy személy, (nevezzük Xnek) aki számára mindent megadtam, amit csak kért, hisz barátok vagyunk, és cserébe sosem kértem tőle semmit. Azonban ennek a bizonyos személynek ahogyan én észre vettem, nem igazán tetszik az, hogy rajta kívül több barátom is van. Ugyanis az elmúlt MondoConok egyikére együtt látogattunk ki, Ő pedig ahelyett, hogy csatlakozott volna a köreinkhez, kihúzta magát közülünk, végül azt hallgattam, hogy  mennyire nem érezte jól magát, mert nem is foglalkoztam vele. Persze Ő meg sem próbált beszélgetni velünk, mondván nem ismeri az animét, amiből beöltöztünk. De kérdem én: Miért ez az egyedüli téma? Szerintem ha megerőlteti magát, akkor bármiről el tudott volna beszélgetni velünk, esetleg kérdezget az animéről. Azonban amit még felháborítóbbnak tartottam,az az volt, hogy ha én mondtam azt (Jogosan, hisz egy-két ismerősével tényleg nem ment, akármennyire próbálkoztam. Persze ez nem gond, mert nem mindenkivel jöhet ki jól az ember, de ha meg sem próbálja persze, hogy nem sikerül.), hogy nem szeretnék a baráti társaságával lenni, akkor én vagyok az antiszociális, és kapom a savazást, hogy miért kell ilyennek lennem, miért vagyok ennyire antiszociális, hisz az Ő barátai kedvesek és elfogadók, és én vagyok a rossz, hogy még esélyt sem hagyok nekik. Pedig pont Ő csinálja ezt.. Na mindegy. ^^" Ez a dolog azonban odáig fajult, hogy szidni is kezdte a barátaim. És nem ám normál módon fejtette ki a véleményét, hanem "ezek köcsög kurvák, ne barátkozz velük, mert rossz irányba visznek,legszívesebben felpofoznám őket!" módon, ami engem roppantul zavart, de persze amikor szóvá tettem, szintén én voltam a rossz, mondván én nem éreztem jól magam velük, és ezt én is tudom. De álljunk meg egy pillanatra.. Kissé érdekes, hogy Ő jobban tudja, kivel érzem jól magam, nemde? Nos ez volt a téma nem egészen két hétig, majd letett róla, azonban egy-két alkalommal a mai napig előhozakodik vele. Majd végül eljött a nyári MondoCon napja, amely előtt Ő jelentette ki, hogy nem kíván egész nap együtt mászkálni, csupán összefutni pár kép és mondat erejéig, hiszen én mászkálok mindenfele, beszélgetek a barátaimmal, és nem tudok csak egy emberrel foglalkozni egész nap, ha ott van rajta kívül 20-30 olyan ismerősöm, akit csak ott láthatok egy évben egyszer (Mert mondjuk csak nyáron látogat el.) Ebbe bele is egyeztem, és össze is futottunk, úgy ahogyan az meg volt beszélve. DE! Miután a con lezajlott, FACEBOOKON keresztül kaptam az ívet, hogy én mennyire egy önző kis fruska vagyok, hiszen csak magamra gondolok. Na de mi ennek az oka szerinte? 

1, Ha magamnak vásárolok, az is önzőség, hisz magamra gondolok közben. Nos.. Ehhez hozzá kell tennem, hogy magamnak nagyon kevés dolgot veszek, és inkább ajándékozni szeretek. ( Hozzáteszem neki sem egy-két dolgot vettem, amikor magamnak mondjuk csak egy plüsst.) 

2, Van egy nagyon jó barátom, aki fotós.(Nevezzük Y-nak) Viszont Ő direkt kerülte X-et a con területén, hisz már Őt is idegesíti az, hogy egy tapadós érdekember. Azonban mint megtudhattam, én kisajátítom magamnak Y-t, és arra nem gondolok, hogy X egyedül van, és szeretne magáról jó minőségű  képeket a barátaival, csupán magamat fotóztatom vele, és azokat, akik velem vannak. (Hozzáteszem alig 1-2 képet készítettünk a con során, és inkább beszélgettünk az élet nagy dolgairól, valamint ugyan úgy rá tudott volna kérdezni nála,hogy csinálna e pár képet róluk, mint ahogyan én is. Viszont én úgy érzékelem, hogy X úgy látja Y-t, mintha egy tárgy lenne, amit birtokolni lehet, hisz Ő csupán a fotós értékeit látja, nem pedig azt, hogy Y nem csupán a fotósom, de barátom is, akivel megoszthatok mindent.) 

3, Adott egy cosplay, amire X-nek már régóta nagyon fáj a foga, viszont eddig nem leltem benne örömem, nem éreztem benne jól magam, így nem is terveztem a közeljövőben felvenni azt. Meg szerette volna vásárolni tőlem, amit meg is értek, hisz nem hordom, azonban az eredeti ár alig feléért, ami valljuk be igencsak csekély, ha egy olyan ruháról beszélünk, ami igencsak drága volt, és csupán egy próba erejéig hordtam. Miután nemet mondtam,mondván lehet, hogy fel tudom még használni valahova (hisz engem tényleg nem a pénz érdekelt, hanem úgy gondoltam, hogy akad olyan kiegészítő, amit ha hozzáteszek érezhetem benne jól magam.), én voltam a pénzéhes önző kis szemétláda, aki nem gondol bele az Ő anyagi helyzetébe, és a kisgyerekes varrónője helyzetébe sem, aki előbb szab rá egy ruhát, mint hogy megvarrjon egy teljeset. Holott előtte Ő mondta, hogy nem zavarná az, ha nemet mondok! 

És így kiírva ezeket magamból, kérdem én.. Szerintetek ez önzőség? Én azt mondom, hogy ha igen, néha egy kicsit önzőnek kell lennünk, még ha ez számunkra fájdalmas is, hiszen ha minden napot úgy élünk le, hogy mindenünket odaadjuk az embereknek, a végén ellenünk fordíthatják, kihasználva a helyzetet.