Sziasztok! Sajnálom, hogy nem volt az utóbbi időben poszt, azonban az egyetemre való készülődés miatt eléggé el vagyok havazva, noha ötletem nagyon sok lenne, amiről bejegyzést csinálhatnék a blogra.

De mielőtt még elkezdeném a bejegyzés valódi témáját, szeretném megköszönni nektek, hogy támogattok és olvastok, hiszen ha komment nem is érkezik, a látogatók számából tudom, hogy van olyan, akit érdekelnek az irományaim. 

Valamint biztosan észre vettétek már, hogy a chatbe egy bizonyos linket viggyesztettem, ami szintén egy hatalmas újítás részemről. 
Azt a bemutatkozásomban már olvashattátok, hogy egy új könyvön is dolgozom, aminek végre valahára csináltam egy wattpad fiókot is. Ide fognak bekerülni az egyes regényeim, fanfictionjaim amiket talán az oldalra nem teszek fel ( habár ha van rá igény, akkor lehet róla szó ). 

https://www.wattpad.com/myworks/157919470-a-remny-vadsz

Úgyhogy nagyon örülök minden véleménynek és megtekintésnek egyaránt. ^^ 



De most vágjunk bele a bejegyzés valódi témájába. ( A KÉPEKEN NEM AZ ÉN COSPLAYEIM SZEREPELNEK!! ) 

Ti is hallottátok már cosplayes barátaitoktól azt, hogy a munkahelyükön, iskolájukban nem merik felvállalni a hobbijukat, és ezzel együtt azt, hogy kik is ők valójában? Mert én nem egy helyen összefutottam sajnos ezzel a hozzáállással, és erről szeretném kifejteni most a véleményem. 

Sok helyen azt látom, hogy az emberek attól félnek, hogy ha kitudódik a hobbijuk, akkor a velük együtt tanulók/dolgozók le fogják őket nézni, kinevetik, kiközösítiik majd őket. Ez valahol igaz lehet, hiszen valóban akadnak olyan emberek, akik szerint az összes cosplayes pénzért ácsingózó örömlány, vagy figyeleméhes bohóc, aki önmagát mutogatja a kiéhezett népnek, csak azért, hogy néhányan felfigyeljenek rájuk. Ám bele kell gondolni ilyenkor, hogy ezek az emberek nem tudják, hogy mi is ennek a tevékenységnek a valódi lényege, és csak a jelmezes pornókra hivatkozva beszélnek erről a témáról. Ilyenkor fel kell őket világosítani az igazi mondanivalóról, és ha megérti, akkor nyert ügyetek van, és talán Ő is jobban beleássa magát az egész világba. Ám ha nem.. nos ilyenkor nem tudtok mást tenni, mint eltűrni a gyűlölködést és röhögve lenyelni minden egyes bántó megjegyzést, amit ezek az emberek tesznek, mert higyjétek el sokkal rosszabb lesz nekik, ha nem vesztek róluk tudomást és csak nevettek az egészen, mintha adnátok alájuk a lovat azzal, hogy magatokra veszitek. 

Szóval én azt mondom, hogy ne rejtegesd a munkahelyeden vagy az iskoládban azt, hogy te a szabadidődben jelmezek készítésével foglalkozol, hisz ki tudja.. Lehet valaki különösen érdeklődne iránta, ha megtudná, hogy ezzel foglalkozol. 

És itt jöhetnének azok, akiknek valamilyen rossz élmény fűződik ahhoz, hogy kiderült mi a hobbijuk, ám el kell hogy mondjam nektek, hogy én is közétek tartozom. Az én környezetemben sem tekintettek jó szemmel a cosplayelésre, és amint megtudták, a hátam mögött kezdtek sugdolózni,kiröhögtek és kiközösítettek. És tudjátok, akkoriban engem nagyon foglalkoztatott és zavart az, hogy így viszonyulnak hozzám olyan emberek, akik valójában nem is ismernek, és azzal sincsenek tisztában, hogy mi az, amit csinálok. Ez főként azért érdekelt, hiszen amikor cosplayelni kezdtem, az általános iskolából már szabadulóban voltam, így azzal nyugtattam magam, hogy "nyugi, a középiskolában már nem lesz ilyen..". Nos.. Tévedtem. Felvállaltam ugyan a hobbim, azonban nem tudtam kezelni a negatív véleményt a munkáimról olyan emberektől, akiknek nincs ebbe belelátásuk. ( És itt leszögezném, hogy nem zavar a negatív vélemény, sőt sokszor hasznosítani is tudom azt, ha olyan a megfogalmazás, és nem afféle "csúnya vagy, öld meg magad." módon van elém hányva. Nos.. Az iskolában az utóbbi módon közölték velem kritikájukat.) Gyakran kinevettek, verbálisan és fizikálisan is bántalmaztak emiatt. De egy idő után már nem érdekelt, hogy mit mondtak, én büszke voltam cosplayes és animés mivoltomra, büszkén vállaltam és jelenleg is vállalom azt, hogy ez is az én részem, és aki el akar fogadni engem, annak ezekkel az apróságokkal együtt kell elfogadnia, mert nem fogok csak az Ő kedvéért megváltozni, és lemondani arról, ami boldoggá tesz. És amint ez a változás bekövetkezett, onnantól már az emberek hozzáállása is megváltozott a dologgal szemben, és érdeklődni kezdtek a munkáim és az animék iránt, SŐT, hozzám jöttek tanácsokért az alsóbb évesek és az osztálytársaim közül is, hogy ezt és ezt a kiegészítőt hogy oldhatnák meg, esetleg melyik animét lenne érdemes nézniük. Innentől már szinte egyenes úton haladtam afelé, hogy elengedjem a fülem mellett az ehhez hasonló, tudatlanságból esetleg féltékenységből adódó véleményeket. Hiszen ameddig másnak még hobbija sincs, esetleg kimerül abban, hogy hétvégente néhány ütős alkohol és néhány kemény legény társaságában tudatvesztésig igya magát, és másnap egy idegen ember ágyában fekve találja a mezítelen kis testét nem emlékezve arra, hogy az esti igencsak jól sikerült buli után milyen - a cosplayelésnél is gázabb - cikis élményekbe keveredett, addig neked van hobbid,vannak céljaid, és autodidakta módon igyekszel elsajátítani az ehhez szükséges képességeket, mint például a varrás, a különböző tervezési és kiegészítő készítési technikák, valamint rendezvényekre jársz, ahol bemutatod az általad készített munkákat.Ha pedig elmondja mindenkinek, csak állj ki büszkén, nevess az arcukba, és vállald fel, hogy te ez vagy! Kellemetlen, ha bohócnak tartanak, ha kiröhögnek, ha lenéznek amiatt, amit szeretsz, de ha nem tagadod, sőt kiállsz a te igazadért akkor hidd el egy idő után belátják, hogy ez nem volt helyes részükről. Sőt.. Még akár jól is elsülhet a dolog. 
Ilyenkor csak gondolj bele abba, hogy TE, mint cosplayes mennyi mindent elértél és még érhetsz is el az életben. Új technikákat tanulhatsz, versenyezhetsz, segíthetsz másoknak. (Hiszen akár jótékonysági rendezvényeken is felléphetsz a gyerekek kedvéért egy-egy mese vagy ismert film figurájának öltözve.) 

És ha felnőtt emberként azon stresszelsz, hogy emiatt kirúgnak a munkahelyedről, én azt mondom, hogy nem kell, hiszen a kirúgás nem így működik. Ha kellően komolyan veszed azt, amit dolgozol, akkor nem történhet baj. Hiszen nem rúghatják ki az embert csak azért, mert van egy hobbija. 

Éppen ezért én csak bátorítani tudok mindenkit a cosplay világának felfedezésére, és arra, hogy aki már részt vesz ebben a csodálatos hobbiban, az büszkén vállalja fel azt! 

Viszont kíváncsi lennék a TI véleményetekre is a témával kapcsolatban, úgyhogy kérlek írjátok meg kommentben, valamint azt, (továbbra is) hogy milyen bejegyzéseket szeretnétek látni az oldalon. ^^