Nem tudom, hogy Ti hogy vélekedtek az anime ajánlóimról,azonban én rendkívül élvezem az írásukat, hiszen olyan sorozatokat (és a későbbiekben talán OVA-kat és moviekat) is megismertethetek veletek, amik nem igazán tartoznak az ismertebb darabok közé, és magatoktól talán meg sem néznétek őket, hisz a képek alapján nem tetszene nektek, esetleg nem találnátok rá, hiszen mint ahogyan azt említettem, nem igazán ismertek ezek a remekművek Magyarország animés köreiben.  És persze szeretném behozni a lemaradásom posztok terén, így igyekszem minnél többet kiadni a kezeim közül. 

Ti unjátok már az ajánlókat, vagy sem? Ha igen, akkor ezesetben mi az, amit potenciális poszt témának ajánlotok? Várom a kommenteket!

Ebben a bejegyzésben viszont a Gakkou Gurashi cukormázas köntösbe bújtatott, ám irgalmatlanul kegyetlen világát veszem górcső alá, ami néhány rész alatt az egyik kedvencemmé nőtte ki magát. ( Amiből valljuk be, nincs sok. ) 

 Az animét egy kedves ismerősöm ismertette meg velem, és őszintén szólva nem erre számítottam, amikor a betekintés előtt nézegettem a képeket a műről. Persze ezt nem rossz értelemben vegyétek, csupán tényleg hatalmas konktraszt van eközött és a többi, hasonló műfajú anime között. Hogy ezt miért mondom? Az a későbbiekben kiderül! 

A történet során négy gimnazista lányt ismerünk meg, akik az iskolájuk falain belül élik mindennapjaikat a kiskutyájuk, Taromarou társaságában. Ők négyen a "School Live" nevezetű klub tagjai, akik klubtevékenységeik miatt nem hagyhatják el az iskolát, hisz felesküdtek arra, hogy bármi történjék is, sohasem térnek vissza otthonukba. De vajon ez valóban így van, vagy valami más áll a dolog hátterében? 

A képek és az első rész alapján egy hihetetlenül aranyos, már-már hányingert keltő történetet ismerhetünk meg, azonban ez csupán a felszín, amely alatt igencsak hátborzongató dolgok lapulnak, ugyanis az iskola egy zombi inváziónak esett áldozatul, amely során diákok és a tanárok is átváltoztak, főhőseinket kivéve, így azok nem tudnak szabadulni az intézményből, tekintve, hogy a teremtmények körbe vették azt, és hatalmas felelőtlenség lenne tervek nélkül kitörni onnan. 

"Oh, ez az az anime, amiben a csaj őrült, és nem látja a zombikat, ugye?" - Teszi fel a kérdést mindenki, akinek beszéltem erről a csodáról. Nos.. Fogalmazhatunk így is, azonban ennél többről van szó. 

Aki látta az animét, annak a szemében nyilvánvalóvá vált, hogy Takeya Yuukival, a rózsaszín hajú, cicusos sapkás életvidám kislánnyal nincs minden rendben, azonban a legtöbb ember nem gondol bele abba, hogy "kattantságának" mély okai vannak, hiszen Yuuki a depresszió okozta tévképzetek képviselőinek mintapéldánya. Nem akarom lelőni az összes poént, így egészen nehéz megfogalmaznom azt, hogy mi is történt a kis rózsaszín habcsók életében, ami miatt ennyire mély pontra került, azonban azzal szerintem nem árulok el túl sokat, hogy szerintem Ti sem tudnátok egészen jól feldolgozni azt, ha végig kell néznetek egy, a szíveteknek igencsak kedves személy halálát. Mert igen, Yuuki-chan elméje egészen megborult az után a bizonyos eset után, és a kis szíve nem volt képes feldolgozni azt, hogy szinte az összes barátja, köztük az a bizonyos személy is életét vesztette a támadás során. Tehát a válasz egyértelműen az, hogy bár látja a zombikat, az agya tévképzeteket társít mellé, hogy megóvja Őt az újabb összeroppanástól, és ebben a barátai hatalmas segítségnek bizonyulnak, hisz mindent megtesznek ez ellen. Gondolok itt arra, hogy bár aggasztják őket a Yuuki által odaképzelt alakok, és az, hogy úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna, mégis belemennek a játékba, és amellett, hogy úgy tesznek, mintha normális középiskolába járnának kellően felszerelkeztek az esetleges támadások ellen is, és mindig megvédik a kis vattacukor lányt. Persze Yuuki felfogása a végére megváltozik, így érdemes végig tekinteni! 

És akkor a karakterek, akik személyes véleményem szerint zseniálisan sikerültek: 
Szerintem azt sokan már észrevehettétek, hogy a karakterek egy esetlegesen kitörő zombi apokalipszisben előforduló személyiségtípust képviselnek, ami számomra egy plusz dolog abban, hogy zseniálisnak tituláljam mind a történetet, mind pedig a benne szereplőket. Na de melyik személyiségtípus melyik karakterhez tartozik? Mindjárt kiderül! 

Ebisuzawa Kurumi - A harcos
Kurumi tipikusan az a fajta karakter, aki tele van energiával, és bármire képes azért, hogy megvédje magát, és a hozzá közel állókat. Ő a csapat kissé agresszív zombi ölője, aki sosem rest végezi egy szörnnyel, még akkor sem, ha valójában nem jelent fenyegetést rájuk nézve. 

Naoki Miki / Mii-kun  - Az ész
Miki a csapat esze, aki mindig tudja, hogyan mászhatnának ki a szorult helyzetekből. Rendkívül gyorsan és hatékonyan tud gondolkodni, éppen ezért Ő az egyik legfelnőttesebb karakter (Rii-san mellett). 




Wakasa Yuuri / Rii-san - A pót anyuka / nagytesó / Onee-san
Minden zombi apokalipszisnél elengedhetetlen egy olyan karakter, aki a társai számára egyfajta anyuka / nagytesó szerepet tölt be. Az Ő gondolkodásmódja más, mint a többieké, sokkal felnőttesebb és határozottabb, azonban a szórakozást sem veti meg. 


És végül.. Takeya Yuki, akit nem tudtam egyazon karaktercsoport alá besorolni, ugyanis Ő az a tipikus anime karakter, akit úgy nevezhetnénk, hogy "minden lelke", ugyanis szörnyűséges állapota ellenére is képes hangosan és őszintén nevetni, és életvidámságával tartja a lelket a csoport minden tagjában. 



A saját véleményem szerint ez az anime egyszerűen fantasztikusra sikeredett, és habár kezdetben a cukormázzal borított külseje miatt nem terveztem a megnézését, azt kell, hogy mondjam, hogy nem bántam meg, hiszen hamar az egyik kedvencemmé nőtte ki magát. Kifejezetten tetszik az, hogy végre - egy kis segítséggel - rátaláltam egy olyan zombis témával foglalkozó animére, ami nem csupán arról szól, hogy dekoratív, nagy mellű kislányok agyba-főbe mészárolják le a szörnyeket, hanem egy igencsak hátborzongató történetet ismerhetünk meg a sorozat végig nézésével. Személy szerint én végig sírtam az egészet, annyira erős hullámokban zúdították rám az érzelmeket a készítők.

Ti láttátok már? Tetszett? Miért, esetleg miért nem?  
Terveziket megnézni? Ha nem, akkor miért nem?