A tetoválást mindig is egy olyan dolognak tartottam, amely az önkifejezés egyik legszebb formája. Olyan sok féle létezik, és akár Te magad is tervezhetsz egyet egy olyan mintával, amely a szívedhez a legközelebb áll. Jómagam is szeretnék néhányat, amiket szerintem meg is fogok osztani Veletek, de azt majd később. Hogy is jutott eszembe ez a téma? 

Egy kedves ismerősömmel újra beszélgetésbe elegyedtem, és szóba jött az, hogy ha minden jól alakul, akkor az egyetemre való bekerülésemet az első tetoválásommal ünneplem majd meg. Ő kapva az alkalmon, dicsekedni kezdett azzal, hogy mennyi ötlete van, és mennyire jó lenne megvalósítani őket. Noha ezt a bizonyos személyt ismerve egy darabig várhat rá, ameddig én az első adandó alkalommal cselekedni fogok. Talán ezt a cselekvőképességet irigyli bennem, ugyanis ha én akármit meg szeretnék tenni, Ő rögtön le szeretne beszélni róla, hogy ezért meg ezért ne. Aztán persze szinte azonnal elszólja magát, hogy Ő is mennyire szeretné, meg mennyire tetszik neki, de a szülei ezért és ezért nem engedik, ezért ha neki nem lehet,nyilván nekem sem. ( Amit egyébként nem értek, hisz egy felnőtt emberről beszélünk. ) 
Nos mivel beszélgettünk, úgy gondoltam, hogy ha már Ő is megtette, miért ne oszthatnám meg Én is a terveimet. Ebből összesen 7 van (Amik biztosra meglesznek, de persze van még tervben bőven). Nos én erre a HÉT, ismétlem HÉT darabra is azt a választ kaptam, hogy:
"Nem lesz ez egy kicsikét sok? Mármint.. Értem én, hogy tetszik meg minden, de Te mégiscsak egy lány vagy, és nem egy pasi, akin jobban mutat az, ha tele van tetoválva. Tudod eléggé elcseszettül néz ki az, ha ennyi minden van egymásra egy női testen.Szerintem ebből szanálj néhányat, és csak azokat tartsd meg, amik fontosak és tényleg jelentenek valamit számodra. " 
Én megértem Őt, ha csupán 1-2 kisebb darabot szeretne a testére rakatni, és semmi jogom felszólalni ellene, hiszen neki az tetszik, ha egy nőn kevés, és viszonylag kis méretű tetoválás található. Ez viszont az én testem, így én úgy gondolom, hogy a saját kötelességem rendelkezni felette. Mint ahogyan azt neki is elmondtam, most ide is le fogom írni azt, hogy számomra a tetoválás egy olyan dolog, amit nem csak kétszer, de háromszor - négyszer, vagy akár sokkal többször is mélyen átgondolok, mielőtt megcsináltatom. Ez tényleg egy maradandó dolog, amely életem során végig kísér majd, így nagyon megválogatom azt, hogy mit, mikor, hol és hogyan. Nem fogom azt mondani, hogy mindenki járjon el így, és csak olyat varrasson magára, amit úgy gondol, hogy mély jelentése van számára, és olyat ne is, ami csak szimplán tetszik neki még x év után is, én viszont csak olyan motívumot szeretnék, ami valamit jelképez számomra, még akkor is, ha mások nem tudják, hogy mit. Egyszóval szimpla tetszésből nem csináltatnék tetoválást, mert magamat ismerve nem tudnám, hogy mikor is bánom meg. Lehet, hogy x éve még tetszett, de egy nap lehet már nem fog, ellentétben azzal, amit a jelentése miatt szeretnék magamon viselni. 

Az pedig, hogy mennyit csináltatsz, nem függ a nemedtől vagy a korodtól, csupán attól, hogy ki mit fogad el magán. Ő így látja, és én nem szeretném befolyásolni a nézeteit. Ő viszont igen. Próbál abba az irányba terelni, ami neki megfelel, ami az Ő számára elfogadott, és abba nem gondol bele, hogy Én mit vallok erről. Sajnos ebből is látszik, hogy nem igazán ismer, ugyanis ha ismerne, akkor tudná azt, amit az előbb Nektek is leírtam. ( Habár már nem egyszer említettem neki, de úgy látszik nem voltam elég maradandó.. ) Szerintem egy nő nem attól lesz nő, ha nincs tetoválása, vagy csupán 1-2 található elvétve az egész testén. Ugyan úgy tud gyönyörű és nőies lenni egy televarratott hölgy is. 
Sosem értettem azt, hogy miért kell gátat szabni az önkifejezésnél, hogy ettől már túl férfias? Hiszen mint mondtam, szerintem nem. A tetoválások a lelked egy részét ábrázolják. 

Azt azonban nagyon meg kell válogatni, hogy hol csináltatod. Habár nekem még egy sincs, már több éve érdekelt vagyok a témában, és mivel több jó barátomon díszeleg egy,esetleg több, így körbe kérdezgettem, hogy hol tudnék a közelben olyan embert találni, aki ár-érték arányban az elvárásaimnak megfelelően dolgozik. 

Viszont ez a bizonyos illető olyat is megemlített, hogy az rettenetesen csúnya, ha egy emberen, főként egy nőn több, egymástól független tetoválás található. Teszem azt van egy a csuklón, kettő a bokán és így tovább. Aztán mikor megkérdeztem tőle, hogy mégis miért lenne csúnya, azt felelte, hogy nőietlen, és Ő azt vallja, hogy egy nő igenis legyen olyan, mint egy nő, hiszen Isten így teremtett meg minket. Habár ezt hülyeségnek tartom, mert mindenki számára mást jelent a nőiesség, és mindenki mást tart gyönyörűnek. Tehát én elfogadom az Ő nézeteit, még akkor is, ha nem értek vele egyet. Ő viszont gyermeteg módon próbál rábeszélni arra, amit Ő akar. Az Ő véleménye szent és sérthetetlen, nekem pedig kötelezően osztanom KELL ezeket a bizonyos nézeteket. Aki tanult nyelvtan órán a "vita" kifejezésről, azt tudja, hogy egy akkor egészséges, ha nem megy át személyeskedésbe, és nem próbálod meg foggal-körömmel kiharcolni, hogy ugyan azt gondolja a másik fél is, mint Te magad. Inkább csak igyekszik, hogy megértsd az Ő álláspontját, de azt nem várja el, hogy egyet is érts. Nos.. Ő ezt nem vette figyelembe sajnos...

Egy jól kivitelezett tetoválás lehet olyannyira gyönyörű, akár egy ékszer, ha büszkén viseli őket az ember!
Ez mindenkié. A TIÉD is, ha te úgy kívánod, és senki nem veheti el TŐLED. Ne hagyd, hogy bárki befolyásoljon.

De most, hogy már tudjátok a véleményem erről a dologról, szeretném megosztani veletek a saját aprócska ölteteimből néhányat. ^^ 

1, Az legelső, amit minnél előbb szeretnék megvalósítani, az a kulcscsontomon elhelyezkedő fektetett rózsa, amely "forever" azaz örökké jelet mutat, alá pedig a felírat: 
" I was his Angel, but now He's mine " ami annyit takar, hogy: " Én voltam az Ő angyalkája, de mostmár Ő az enyém. " 
Mint ahogyan azt már említettem, nagyon jó viszonyom volt a mára elhunyt édesapámmal, és mindenképpen szerettem volna egy emléket róla, amiről ha rá nézek a boldog percek jutnak eszembe. 


2,Mivel imádom a macskákat, és szinte az életem részévé váltak ezek a puha szőrgombolyagok, nem is volt kétség affelől, hogy a fajuk valamely képviselője a testemre kerül-e, vagy sem. Személy szerint, hogy kicsit bensőbb vonzata legyen a dolognak, a saját példányom arcformáját szeretném magamra varratni hasonló képpen. Kezdetben ettől egy kissé ódzkodtam, hiszen több cicám is tartózkodik itthon, és nem kívántam megkülönböztetni őket, mivel mindegyiket egyaránt szeretem. Ám édesapám távollétében sokat gondolkodtam, és arra a következményre jutottam, hogy mégiscsak egy saját állatot tetetek magamra,méghozzá a története miatt. 
 

Alig 3-4 éve történt ugyanis, hogy éppen az érettségihez kötelező közösségi szolgálatomat végeztem a helyi könyvtárban, amikor hangos nyávogásra lettem figyelmes az ablak alatt. Mivel már akkor is volt több kiscicánk, így nem kérdés, hogy hajnali 6 órakor képes voltam kipattanni az ágyból, hogy meggyőződjek arról, hogy nem esett bajuk. És akkor megpillantottam Pocakot, az akkor még igencsak vad és kicsit sem emberbarát alig másfél hónapos kiscicát, aki két napon át nyávogott az ablakom alatt. Persze vittünk ki neki folyamatosan ennivalót, hogy ne haljon éhen, de csak nem akart elmenni tőlünk. Így hát édesapám nagy nehezen elkapta Őt, és behozta az udvarunkra, ahol elbújt, de nem menekült el. Néhány hét után egyre kijjebb merészkedett, és végül apa meg is tudta Őt símogatni, majd számomra is megadatott ez a "dicsőség". A cica a mai napig nálunk van, és egyetlen embert sem engedett közel magához rajtunk kívül, így úgy gondoltam, miért le lehetne Ő a kiválasztott.


3, Kezdetben csupán megtetszett a képen lévő minta, amely számomra egy szomorú, mégis kedves üzenetet sugároz. Azonban mint ahogyan azt már említettem Nektek, tervezek egy könyvet írni, melynek az egyik karaktere, Hope Hunter ugyan ezt a jelképet viseli magán. És mivel számomra igazán bensőséges jelentése van mind a mintának, mind pedig a karakternek, így nem is volt kérdés, hogy ez is felkerül a listára. 



4,  Ez valakinek furcsán hangozhat, ám számomra igenis fontos jelentéssel bír. A másik kulcscsontom alá egy sündisznót szeretnék tetováltatni, mivel két mély nyomot hagyó karakterem is van, akit sündisznó alakban ábrázolnak. Azt azonban még nem döntöttem el, hogy csupán egy sima sündisznó alakot alakítsak át olyan formára, hogy az mind 

a kettőhöz kötődjön, vagy szimplán az egyik karakter sündisznó formáját. Azt hiszem ezt még van időm eldönteni

5, Erről még nincs konkrét elképzelésem, azonban szeretnék egy 

rózsákkal kidíszített CR-5 feliratot a combomra. Aki jártas a yaoi visual novelek világában, biztosan ismeri a Lucky Dog nevezetű alkotást. Giulio nagyon a szívembe lopta magát, azonban az oldalamon furcsán mutatna ez a történet, így elterveztem, hogy a játékhoz készült saját karakterem tetoválásának helyére csináltatom meg. 



6, A lányok közül sokan a szerelmük nevét viselnék magukon, én a karakteremét. Úgy bizony! A könyvem másik szereplője, Eric nevét szeretném japán írásjelekkel a tarkómra varratni. Furcsa dologként hathat, ám számomra nagyon sokat jelent ez az egyetlen agyszülemény is. Onnantól kezdve, hogy az enyém, egészen odáig, hogy nagyon sok tulajdonsága megyegyezik az enyémmel. 


7,  Mivel ez egy egészen friss darab, ezért még nem igazán 

döntöttem el, hogy hova. Aztán ki tudja, lehet meg sem marad, de egyenlőre a "Must have" kategóriába tartozik. Ez pedig egy egyszerű nyulacska. És ki nem találnátok, hogy szintén Erichez köthető, akit mindig egy nyuszikával asszociálok.




Ezen kívül már csak azok maradtak, amiken nagyon gondolkodom, viszont hírtelen nem tudom eldönteni, hogy érdemes lenne e a dolog. 

Ezek közül pedig hírtelen kettő darab jut eszembe. 

1, A méltán híres Kuroshitsuji című animéből vett "Funtom company" logók. Hiába is tagadom, még mindig a szívemnek kedves sorozat a Black Butler, és az is fog maradni, történjen akármi. Valamint mint ahogyan azt már említettem, a macska és a nyúl szimbólum is fontos szerepet játszik az életemben.

2, Az egyre nagyobb hírnevet szerző AWS zenekar "Nem kértünk semmit" című számának refrénje: 
"Nekünk a káosz,
Nektek rend. 
Nekünk a zaj kell,
Nektek csend."